2016. április 6., szerda

Happy days avagy a Találkozás és az első napok VV-vel

Ma egy hete ilyenkor már Vince nagyon készülődött a találkozásra velünk, így már előző éjszaka átprogramoztam magam, hogy bizony csak márciusi ifjak lesznek a családban. Bár reggelre elmúltak az összehúzódások, volt időpontunk monitorozásra a kórházba, amire el is mentünk. Az is azt erősítette meg, hogy Vince készülődik és a szívhang visszaesései miatt a doktornő azt táv-javasolta, hogy menjünk haza, várjunk a rendszeres összehúzódásokra és szóljunk, ha elindultunk vissza a kórházba. Még pár munkahelyi e-mailt megírtam az eleinte 10 perces, majd frissen letöltött mobilalkalmazás segítségével is igazolhatóan 5 percessé sűrüsödő fájások közepette, anyukám és G rosszalló pillantásainak kereszttüzében és intelmei ellenére ("indulni kéne, hát ez nem igaz mán').
Ez a kép ekkor készült G kérésére, mivel ennek a pólónak a viselése a szabadulás napján már családi hagyomány.
Szabadítsátok ki Vilit!
4-re be is értünk az Edith Cavell nevű közintézménybe, ahol SB is született.
itt dőlt el VV neve, előtte több variáció is létezett párhuzamosan, így Vince Emil, Teodor, Simon, Simeon stb
A második szülésről szinte csak jókat hallottam, és valóban nem vethető össze az első élménnyel. Amikor SB született, izomlázam volt a kislábujjamtól a fejem búbjáig, most pedig másnap némi derékfájás és Vini Vili jelenléte emlékeztetett csak a szülésre. 10 óra vs. 4. Ezúttal G-nek is sokkal több szerep jutott ill. többet hagytam neki, így jobban hasonlított a tankönyvi formára. Sétálgattunk, lassúztunk, utána pedig masszőrként is végig hasznosnak bizonyult.
a szülőszobában
A magzatvíz csak egy órával VV születése előtt pukkant el, így én ennek tudom be ezt a teljesen más élményt, ami szép fokozatosan vezetett el minket az új családtaggal való találkozásig. Persze ettől még rohadtul fáj a szülés, nehogy valaki félreértse. :)
Este 8:16-kor láttuk meg a hajasbabánkat, akit csak elképzelni próbáltunk sokszor, mivel sok infonk vagy ultrahangképünk nem volt róla. Első pillanatban a bátyjára hasonlított, másoktól is ezt hallottuk utána, viszont jobban megismerve a vonásait szerintem tiszta apja. Ő is sötét karakter, hosszúkás fej- és arcforma, nagy kezei és lábai vannak, mint egy kisvizslának, szóval nagyra nő. Az orra még kérdéses, de remélem, nem az enyémet örökli. Mivel egy jóevő gyereket kértem, eddig bejönni látszik, mert néhány nap alatt visszaszedte a születés után elvesztett súlyát.
boldogság - első éjszaka után is
Ezek a szülőfoltok (még jópár hónapig nem tud fókuszálni, szóval csak foltokat lát)

Ez a folt a mama
"Ezt is hazavisszük?"
Tesótanulmányozás
Hagyományosnak mondható tejfakasztó Tap nénivel
hát nem teljesen egyformák?
Nyuszisor
Ajjaj, ez a bátyám?
Mostantól így
szomszédokat figyelmeztettük a zavaró éjszakai hanghatások potenciális megnövekedésének lehetőségére - VV-s muffinokkal, hátha így könnyebben veszik

Az új gyereket hazaérkezése másnapján el is vittük sétálni, mivel Brüsszelbe beköszöntött az egynapos nyár (bár ez a képeken nem látszik, jól beöltöztettük a porontyokat).
és így
buggy board próbaút
Imádkozik a szabad ég alatt. Megköszöni, ahogy mi is őt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése